Úgy sincs barát, ki várna rád,
ha egyszer itt a tél.
Elfelejt a sok-sok asszony,
ki azt mondta, érted él.
Flört és szeszély, gáláns regény
helyett az ablakon
bekopog a tél egy reggel,
ma vagy holnap, nem tudom.
Úgy néha-néha visszanéz az ember,
de szólni nem mer, hogy fáj nagyon.
A társaságban tréfa jár a száján,
ül otthon árván a pamlagon.
Ha mások látják, nem mutatja szívét,
s ez benne mégis-mégis lángolóan ég.
Úgy néha-néha visszanéz az ember,
és könnyes szemmel hallgat tovább.
Ha mások látják, nem mutatja szívét,
ez benne mégis-mégis lángolóan ég.
Úgy néha-néha visszanéz az ember,
és könnyes szemmel hallgat tovább.