Messze van a világ, ha hozzád belépek,
Nincs többé föld közelben a lelkem,
Semmit sem érzek.
Mint selymes bárányfelho a takaróm,
S puha két karod a párnám,
S még te kérded tolem, válaszoljak
Hol lehet a mennyország.
Álmom átszállt az éjjel,
Éjjel túlszállt minden elképzelésen.
Többé már magamtól sem kérdem,
Mert tudom mi az igazság,
Hiszen biztosan tudom,
Hogy nálad van a mennyország.
Mert én hiszem én tudom,
Hogy nálad van a mennyország.
Arcodra nézek,
Minden évet újra élek,
Te kérdezgetsz néha, hogyan válaszoljak néked.
Úgy érzem, felszív a végtelen,
Mely szemedbe örvénylik szüntelen,
Elgyengül két kezem,
Már magamtól sem kérdem,
Te sem kérdezd többé, mert tudjuk mi az igazság.
Mert én hiszem, tudom, hogy nálad van a mennyország.
Én már biztosan tudom, hogy nálad van a mennyország.