Egy bűntudattól teljesen mentes
halálra ítélt halvány emlékkép,
egy régi terv, amiről talán még
ők is elhinnék,
hogy működhet, hogy jó.
Hogy tényleg használható
módszer,
egy gyógyszer
a hosszú fájdalomra.
Egy álom,
alig várom,
hogy robbanjon a bomba.
Hogy végre érezzem azt,
amit magamtól elvárok.
Hogy higgyek abban, ami előtt
tehetetlenül állok...
Nincs vége a mesének,
csak most kezdődik el.
Rám talált a magány
belém életet lehelt...
Pár perce hogy élek,
és már is énekel,
bennem egy szép hang,
de mégsem érdekel!
Egy halhatatlan álomnak hitt vágy,
amiért bármit megtennék.
Egy régi hely, ahonnan ők is elvennék.
Egy legyőzhetetlen érzés,
megválaszolhatatlan kérdés,
egy halk suttogás,
egy bizonytalan lépés
egyenesen a semmibe,
de már nem félek tőle.
Tudom mit kell tennem,
de nem kérek belőle!
Nincs vége a mesének,
csak most kezdődik el.
Rám talált a magány
belém életet lehelt...
Pár perce hogy élek,
és már is énekel,
bennem egy szép hang,
de mégsem érdekel!
Nincs vége a mesének,
csak most kezdődik el.
Rám talált a magány
belém életet lehelt...
Pár perce hogy élek,
és már is énekel,
bennem egy szép hang,
de mégsem érdekel!