A súly alatt / Egyetlen zene
SzóSzólók
A mindennapok ritmusába reppeltem bele,
majd te tehermentesítesz, egyetlen zene.
Muki:
Néha a kevesebb a több, de lehet szarul látom,
eleve levonom a végén, ha az eleje leköt azzal,
hogy alattam szór a bír a dallam, csak úgy, bárhol,
az tart sakkban, hogy nem lehetek ördögök közt angyal,
mégis megtaláltam önmagam, a színpadon, ha tapsoltak,
randomba jöttek lányok, mosolyt csalva az arcomra,
hajtottam az igazit, majd később azért tekertem,
mert a legtöbbnek csak szerep lett a hiányzol meg szeretlek.
Az úton, min veled megy, de csak egy darabig már,
kell hogy tisztán láss, mondtuk a valóság alakít át
olyanná, hogy túllépjek a szavakon, ez tettlegesség,
hiszem amit látok, ilyen vagyok, nincs erre mentség,
de nem állapot, hogy mindenért, én kérek bocsánatot,
örök gyerek maradok felnőttként is, ilyen téren más vagyok,
leperegtek az évek, nevek, számok hidd el,
azóta egy más világot élek, meg látok mint te.
A jóindulat beszél belőlem, olykor azon kapom magam,
hogy bármit mondok neked, minden szavam haszontalan,
de ha szerinted megér ennyit, akkor nyugodtan körözz le,
ezek szemet szemért elvek, de inkább szemet hunyok fölötte.
Refrén:
Ez most robban, roppan majd a súly alatt
mit cipelsz benn a blokkban, napokban
koppan, új marad, a régit dobja
sok van, ritmusra ha dobban a szív,
leírom pár sorban - pár sorban
mert ez minden dalban - minden dalban
ott van...
roppan majd a súly alatt
mit cipelsz benn a blokkban, napokban
koppan, új marad, a régit dobja
sok van, ritmusra ha dobban a szív,
leírom pár sorban - pár sorban
mert ez minden dalban ott van.
ÁdE:
Íme az étrendem, tálalom a szívem mindig két sz-ben,
vállamon ha viszem bánatod, akkor is vétettem,
ha igazat szólt szám, és hazudott a szemem,
mindig éreztem, a helyes ösvény az, amin rég mentem,
végeztem. Itt nincs ég veled csak viszlát,
azért kopiztam a képet nehogy félrekend a tisztát,
amíg élek ezt a listát addig sorolom míg bírom,
mert érted folyik minden, érted porolom papírom.
A lelkem remél, úgyhogy lelkizek a ringben
de egy két pofon képzavar a lelki szemeimben.
Terhekkel tömködne, ki sort sorra rabolt,
én meg verzékkel söpröm le, mit polcomra pakolt
rá az élet. Nézd meg aztán dönts valahogy végre
csak csapj a közepébe ha megégetett a széle
akkor, fel a páncél, csak ne fuss,
kell a hátszél, mert önmagadból tükröt építeni, csakis te tudsz.
Refrén
A mindennapok ritmusába reppeltem bele,
majd te tehermentesítesz, egyetlen zene.
majd te tehermentesítesz, egyetlen zene.
Muki:
Néha a kevesebb a több, de lehet szarul látom,
eleve levonom a végén, ha az eleje leköt azzal,
hogy alattam szór a bír a dallam, csak úgy, bárhol,
az tart sakkban, hogy nem lehetek ördögök közt angyal,
mégis megtaláltam önmagam, a színpadon, ha tapsoltak,
randomba jöttek lányok, mosolyt csalva az arcomra,
hajtottam az igazit, majd később azért tekertem,
mert a legtöbbnek csak szerep lett a hiányzol meg szeretlek.
Az úton, min veled megy, de csak egy darabig már,
kell hogy tisztán láss, mondtuk a valóság alakít át
olyanná, hogy túllépjek a szavakon, ez tettlegesség,
hiszem amit látok, ilyen vagyok, nincs erre mentség,
de nem állapot, hogy mindenért, én kérek bocsánatot,
örök gyerek maradok felnőttként is, ilyen téren más vagyok,
leperegtek az évek, nevek, számok hidd el,
azóta egy más világot élek, meg látok mint te.
A jóindulat beszél belőlem, olykor azon kapom magam,
hogy bármit mondok neked, minden szavam haszontalan,
de ha szerinted megér ennyit, akkor nyugodtan körözz le,
ezek szemet szemért elvek, de inkább szemet hunyok fölötte.
Refrén:
Ez most robban, roppan majd a súly alatt
mit cipelsz benn a blokkban, napokban
koppan, új marad, a régit dobja
sok van, ritmusra ha dobban a szív,
leírom pár sorban - pár sorban
mert ez minden dalban - minden dalban
ott van...
roppan majd a súly alatt
mit cipelsz benn a blokkban, napokban
koppan, új marad, a régit dobja
sok van, ritmusra ha dobban a szív,
leírom pár sorban - pár sorban
mert ez minden dalban ott van.
ÁdE:
Íme az étrendem, tálalom a szívem mindig két sz-ben,
vállamon ha viszem bánatod, akkor is vétettem,
ha igazat szólt szám, és hazudott a szemem,
mindig éreztem, a helyes ösvény az, amin rég mentem,
végeztem. Itt nincs ég veled csak viszlát,
azért kopiztam a képet nehogy félrekend a tisztát,
amíg élek ezt a listát addig sorolom míg bírom,
mert érted folyik minden, érted porolom papírom.
A lelkem remél, úgyhogy lelkizek a ringben
de egy két pofon képzavar a lelki szemeimben.
Terhekkel tömködne, ki sort sorra rabolt,
én meg verzékkel söpröm le, mit polcomra pakolt
rá az élet. Nézd meg aztán dönts valahogy végre
csak csapj a közepébe ha megégetett a széle
akkor, fel a páncél, csak ne fuss,
kell a hátszél, mert önmagadból tükröt építeni, csakis te tudsz.
Refrén
A mindennapok ritmusába reppeltem bele,
majd te tehermentesítesz, egyetlen zene.
kapcsolódó videók
