Számban homokkal hogyan is hazudnék neked?
Számban homokkal a szavak égre sietnek.
Árnyak vigyáztak ránk éjjel, nappal angyalok.
Eltakarít majd az idő, benned maradok.
És míg régi párnámról mered rád fejem nyoma
S úgy hagyott könyvemen gyűlik a város pora
Tudd mindig, mint gyökér a földben: benned vagyok
Naptalan világba vetve lelkem úgy ragyog.
Hagylak az éjben járni, az éjben járni.
Hagylak a falnak menni, a falnak menni.
Hagyom a csönd, a csönd bezárjon.
Nem hagylak el. Nem hagylak el.
Szobám sarkában leülsz majd, szemmel járod át
Mélyre szívod régen kihűlt izzadság szagát.
Homokkal fülemben belül hallom hangodat
homokkal van tömve szemem, látom arcodat.
Hagylak az éjben járni, az éjben járni.
Hagylak a falnak menni, a falnak menni.
Hagyom a csönd, a csönd bezárjon.
Nem hagylak el. Nem hagylak el.
Nem hagylak el. Nem hagylak el.
Nem hagylak el. Nem hagylak el.