A huszadik században élek, megszülettem, hát jegyem van. Nem tudom mi vár, mégis félek...
Elsuhanó fák, rohanó világ, bíbor csókokkal lecsókolom könnyeit, szárad minden, minden virág.
Utazok, mondhatnám, de valami hajt. Leszállni már nem lehet. Ez az Élet tudom rég, a Pokolba tart.
Van aki szembe néz, de mögötted hazug szót áld.
Vak szemek tengerében, úgy tesz, mint ki melleted állt.
Torokszorító veszélyes hely! Pokoli sínekre feszít a jel.
Feltépett sebekkel átéled újra! Hogy borul ködfátyol a temetett múltra...
Árad az életem, élem a sorsom
A jegyem rég megvan.
Árad az életem, élem a sorsomat
Tudom jól /Ez a vonat/- a Pokolba tart.
Van aki megsegít, de utána kincseket vár.
Hegyezett fülek közt, bosszúért érted kiált.
Torokszorító veszélyes hely! Pokoli sínekre feszít a jel.
Feltépett sebekkel átélem újra! Csikorgó kerékkel, tapos a múltra...