I-á, i-á, i-á, i-á.
Csellengő kis csacsi nem ment haza,
bár otthon várta a kedves mama.
Fickándoz víg fogatával,
négy utasával, négy kicsi lánnyal
árkon, bokron, réten át.
Eltévedt messze az ifjú szamár,
csengője cseng szomorún a nyakán.
Otthon mit szól anyuka:
Mért bíztunk egy csacsiba'?
S elgörbül a négy kis száj.
I-á, i-á.
A szegény csacsi vélük sír.
I-á, i-á.
A szamármama hangja
zeng, mint a harsona, hív a szava:
Te kis rossz csacsi, gyere haza!
Már vígan futnak a selymes füvön,
megfogta kis csacsikáját fülön.
Én ezzel zárom e dalt,
négy kislány már hazatart,
s addig él, míg meg nem halt.
I-á, i-á, i-á, i-á.