REFRÉN:

Egyedül, a nagy világban,
várok, várok még, hátra,
bekopog a szerencse és én bátran
ajtót nyithatnék a csodára.

VERSE 1:

Egyedül ülök ismét az ablak mellet,
odakint az eső folyik, bent meg a könnyem.
Könnyen felejtek, de Te nem távozol,
hiába próbálom, gyenge vagyok és átkozott.

Kinyitok egy könyvet, benne a neveddel,
csak egy emlékem maradt, kérlek ne vedd el!
hiába próbállak, téged nem feledlek,
minden gondolatom hozzád húz mert szenvedek..

Az ablakom már párás, alig látok át rajta,
de nem is lényeges, mert a fejemben téged látlak,
és várlak, várok még, egyszer hátra.
ismét a két szerető karjaimba zárhatlak.

Nem felejtek soha egyetlen percet sem,
hiába van oda kint tornádó, bent még szeretlek
Az eszem már látja a valóságot a szívem még nem,
a remény a vesztem mindig, mikor odaképzellek.


Egyedül, a nagy világban,
várok, várok még, hátra,
bekopog a szerencse és én bátran
ajtót nyithatnék a csodára.

Egyedül, a nagy világban,
várok, várok még, hátra,
bekopog a szerencse és én bátran
ajtót nyithatnék a csodára.

VERSE 2:

Egyedül vagyok, mitévő legyek,
nincs mese, minden gondolatom össze szedem.
De nem, akármit teszek, csak őt látom,
de az istenit, annyira szép, akár egy álom.

Nincs mellettem, az idő egyre rosszabb,
bármit teszek, a szívem robban, akár egy bomba,
kiszakítod és az életemnek annyi,
kérlek, egyedül most ne hagyj itt.

Körbenézek, ürességet látok.
ebben a homályban, az ablak mellett állok.
Bár a kandalló fűti a szobát, én mégis fázok.
tudom, hogy nem jössz, de azért tovább várok.

Félek, hogy a magány elpusztít belülről,
kimarja lelkem a következő perctől.
De csak reménykedek, hisz mi mást tehetnék?
elrepülnék messzire, ha madár lehetnék.

Egyedül, a nagy világban,
várok, várok még, hátra,
bekopog a szerencse és én bátran
ajtót nyithatnék a csodára.

Egyedül, a nagy világban,
várok, várok még, hátra,
bekopog a szerencse és én bátran
ajtót nyithatnék a csodára.

Egyedül, a nagy világban,
várok, várok még, hátra,
bekopog a szerencse és én bátran
ajtót nyithatnék a csodára.

Egyedül, a nagy világban,
várok, várok még, hátra,
bekopog a szerencse és én bátran
ajtót nyithatnék a csodára.