1.verze:

Én csak azt próbálom leírni, egy strófában, egy rímben
Hogy valójában, tényleg, így van rendjén minden
Rájöttem ott van dolgom, 'hol lehetőség nyílik
Hogy a tekintetemmel, elhatoljak egy szívig
Nem szerelemről beszélek, de próbáld ki majd egyszer
Hogy nem szavakkal harcolsz, hanem békítesz egy szemmel
Persze félelemmel telve, tudom nehéz, hidd el
Hisz' sok ember magával, csak megbékélést színlel
De érezni valamit, nem egyezhet azzal
Hogy érzésekbe kapaszkodsz, földnek szegett arccal
A bánat csak az elméd, játékának színtere
És a szavakkal lefestett kép, egyre inkább színtelen
Felesleges mondatok, kósza szövegeken keresztül
Észre sem vettük, hogy az idő elszállt felettünk
Ahogy a fák is szép lassan, lehullajtották lombjukat
Úgy kívánsz mindenkinek, egy szép napon majd jó utat
Lehet, hogy elválunk, egy hónap és Te újra itt
Megint együtt pengetjük, az élet vékony húrjait
Amik ha elpattannak, a dalunknak még nincs vége
A boldogság karöltve, dallamok közt kísér el

Refrén:

Az elmék üszkös falát, a szavak úgysem törnék meg
Csendben leülök, hisz' ez egy ilyen történet
Itt bármi megtörténhet, akármilyen furcsa
A kinccsel teli ládának, a béke lesz a kulcsa

Az úton mi elvezet, a térképen a jelhez
Csak önmagad kell légy, repülhet a jelmez
A szeretet ad erőt, a szív diktálja a tempót
Az élet nevetve él, így nincs olyan 'mit elront


2. verze

Hát ennyi az egész, nem nagy ördöngősség
Ha egy ölelést kapok, nekem az már bőség
A fájdalmunkra, tényleg csak a szeretet a gyógyír
Elfárad 'ki a tervekre, energiát fordít
Az egész világ makettje, ott a lényed legmélyén
A forgatás már zajlik, a stúdióba beléptél
Te vagy a rendező, Te formálod, Te teremtesz
Ha nem teszel valamit, az élet sötét verem lesz
Én nem akarok rosszat, és szembe menni másokkal
De megmarad belőlem, nektek ez a pár oldal
Mit egy tollhegyni szikra, a szívemből merítve
Égetett papírra, a szemek elé terítve
Az élet hideg taván, érzésekkel kacsáztam
Mikor egy lehulló levélben, megnyugvásra találtam
Számtalan barátban, feltámadt régi énem
Nézd életünk fáját, az ágak égig érnek
Még néha én is félek, de a szél kisöpri belőlem
A tél már megérkezett, hólepte tájak előttem
De minden lehullott levél, ajándék volt számunkra
Csónak minden szívnek, egy pocsolyán átúszva

Refrén 2x