Hosszú napok,hosszú éjszakák,
Azok a nagy lelki katonák,
Előre tudtam,öledbe hulltam.
Savanyú bűz marja a szemem,
Besarazott hamburgeken félrelépek
Nyomasztó évek.
Titkaid oly mélyen altatod már rég,
Nem tudom,hogy van,hogy nem untad meg még.
Gyermekek törjetek minden álmot szét.
A semmire, a semmi az nem lehet mentség.
Valami van,nem megy az idő,
Szökik a gáz,fogy a levegő,
Félre nézek,vakít a fényed.
Porig aláz,kiborít engem,
Idegileg ez a szerelem,
Semmi nem kell,könyörgöm menj el.
ELmegyek,ennyi és nem több,így volt szép
Kedvesem veszteni nem tudsz most sem még.
Ritka perc,szóra sem érdemes a szó.
Meglehet tegnapról egyszer sem volt jó,
A szavakkal jól vigyázz.
Eltalálhatnak,
Burokban nem szültek még(senkit),
Halhatatlannak,
Ahogy azt megszoktad már,
Újra mindennap,
Tárul a szemed elé,
Egy giccses képeslap.
Ne higgy nekem,én rosszat akarok,
Szerelmeim ugyanolyanok,minden héten,
Veled az élen.
Töröld belém,ha izzad a kezed,
Örökre szűz szervezetedet rég nem bírom,
Te légy a sírom.
Titkaid oly mélyen altatod már rég,
Nem tudom,hogy van,hogy nem untad meg még.
Gyermekek törjetek minden álmot szét.
A semmire a semmi az nem lehet mentség.
Titkaid oly mélyen altatod már rég,
Nem tudom,hogy van,hogy nem untad meg még.
Gyermekek törjetek minden álmot szét.
A semmire a semmi az nem lehet mentség.