Mi vagyunk Azahriah – megnéztük a filmet, ilyennek láttuk
tovább
Rovar vagy!
Emil.Rulez!
Rovar vagy! Kikelsz egy napon,
egy naponta megnyíló ébrenlét lyukon át szemléled,
amit érteni vélsz, de mert látod, hogy mekkora hát, meglep a félsz.
Rezeg az egész, áthat a hangja,
a dolgok képe a szemedet marja,
mozogni tudsz és kerget az éhed,
ha üzekedsz máris serken az élet.
Menni enni, menni enni, menni aludni ébredni,
ennyi lenni csak egy alvó szaró, béna kicsike lény,
csak annak örülhetsz, hogy hív a fény.
Féreg vagy végleg, aki a fény felé araszol,
az ördög kezében ott az aeroszol.
Megtett centikben persze nincs hiány,
de a méter csak mennyiség, a minőség az irány.
Rájössz aztán, hogy a fény útnak is látható,
irány, arány, erény, új dimenzió.
Nincs is sok időd mert a lét erodál,
repülni tanulsz hát, kúszni derogál.
Fejjel az ablaknak épphogy még épp ésszel,
nem tudod áttörni, nem érted mért vérzel.
Arccal az üvegnek újra, újra meg újra,
végül ott felkszel eltörve, lefújva.
Vagy ha valamit kapisgálsz végre a világból,
átjutsz az üvegen és a világ kitárul.
Ugyan úgy vonz a fény, de most szállhatsz bármerre,
nem éred el, s nem érted, hogy hogy benne vagy magad is teljesen tökig, nyakig ebben
az egészben és a picike részletekben.
Körbe ölel, mint egy puha megvetett ágy,
levés közben jön meg a létvágy.
S ha emlékszel még, hogyan jutottál át, a földről az égbe,
ha most úgy varázsolnád a világot egy fokkal mégújjabbra megint.
Újra csak azt látnád, hogy valaki betekint kintről,
azaz te valahogy megint bent vagy,
s ettől a remény néha kicsit elhagy.
Félsz a haláltól és mindig megszületsz ezáltal.
Nem érted? Beszélj egy tiszavirággal!
egy naponta megnyíló ébrenlét lyukon át szemléled,
amit érteni vélsz, de mert látod, hogy mekkora hát, meglep a félsz.
Rezeg az egész, áthat a hangja,
a dolgok képe a szemedet marja,
mozogni tudsz és kerget az éhed,
ha üzekedsz máris serken az élet.
Menni enni, menni enni, menni aludni ébredni,
ennyi lenni csak egy alvó szaró, béna kicsike lény,
csak annak örülhetsz, hogy hív a fény.
Féreg vagy végleg, aki a fény felé araszol,
az ördög kezében ott az aeroszol.
Megtett centikben persze nincs hiány,
de a méter csak mennyiség, a minőség az irány.
Rájössz aztán, hogy a fény útnak is látható,
irány, arány, erény, új dimenzió.
Nincs is sok időd mert a lét erodál,
repülni tanulsz hát, kúszni derogál.
Fejjel az ablaknak épphogy még épp ésszel,
nem tudod áttörni, nem érted mért vérzel.
Arccal az üvegnek újra, újra meg újra,
végül ott felkszel eltörve, lefújva.
Vagy ha valamit kapisgálsz végre a világból,
átjutsz az üvegen és a világ kitárul.
Ugyan úgy vonz a fény, de most szállhatsz bármerre,
nem éred el, s nem érted, hogy hogy benne vagy magad is teljesen tökig, nyakig ebben
az egészben és a picike részletekben.
Körbe ölel, mint egy puha megvetett ágy,
levés közben jön meg a létvágy.
S ha emlékszel még, hogyan jutottál át, a földről az égbe,
ha most úgy varázsolnád a világot egy fokkal mégújjabbra megint.
Újra csak azt látnád, hogy valaki betekint kintről,
azaz te valahogy megint bent vagy,
s ettől a remény néha kicsit elhagy.
Félsz a haláltól és mindig megszületsz ezáltal.
Nem érted? Beszélj egy tiszavirággal!
előadó:
Emil.Rulez!
album címe: keressük!
megjelenés: 2012
hossz: keressük!
kiadó: keressük!
zeneszerző: Faltay Csaba
Hajós András
szövegíró: Hegyi György
stílus: Alternatív
címkék: Vers
napi megtekintések: 1
megtekintések száma: 6714
album címe: keressük!
megjelenés: 2012
hossz: keressük!
kiadó: keressük!
zeneszerző: Faltay Csaba
Hajós András
szövegíró: Hegyi György
stílus: Alternatív
címkék: Vers
napi megtekintések: 1
megtekintések száma: 6714
kapcsolódó videók
keressük!
