Halk szellő suhan fenn a lombok tetején.
Baracknyílás idején arra jártunk te meg én.
Két fáradt pillangó pihent meg kezeden,
éreztem, hogy szíveden a szerelem ég.
Ma már nincs más, csak jégvirág a barackfákon.
Másra vársz a mámorító vágyak éjjelén.
De én tudom, és egyre szívdobogva várom,
visszatérsz majd újra baracknyílás idején.