szerenchétlen pinchi
cha-cha-cha
feledés ösvényein bolyong
cha-cha-cha
dérbe csiípve,
ázva-fázva
éjgyomorra
hideg sárba mártva
a fenyők épp azt figyelik hogy a
szél az arcába ver
belevág
beleüt
belezúz
bepofoz
halott hangyák fészkén alszik el
és a rossz álom mint bűz a feje fölött forog
hajnali fények
fekete szemében
mint vörösen izzó
szögek égnek
a kő nem érzi
a föld nem érti
s a fűnek édes mindegy
hogy harmat
hull-e
vagy pinchi
könnyek...