Öreg fák alatt,
fenn a dombtetőn, ott álltam.
Már a nap lement,
álltam csendesen, rád vártam.
Szólt az estharang
a völgy felől a szélben.
Tudtam, nemsoká
már itt leszel velem.
És végre odaértél,
forró csókod megtalált,
és álmodozva vártuk
a csodás éjszakát.
Öreg fák alatt,
fenn a dombtetőn, ha járok,
nem jön senki sem,
ott csak én vagyok zarándok.
Szól az estharang
a völgy felől oly búsan.
Téged elsirat,
hogy ne sírjak magam.
Majd végre haza érek,
jól tudom, nincs tovább,
és álmatlanul várom
a sötét éjszakát.