A kivérezett
Kárpátia
Állok egy kopár hegyen.
Most még csend lakozik mindenütt,
De majd jönni fog az idegen.
Jönni fog csörtetve, zakatolva,
S pogány módra meggyalázza hegyem.
Az én hegyem. Érted?
Melyet Isten adott nekem!
Könny csordul ki rémült szememből,
Térdem koppan a hegyen.
Mit tegyek? Mitévő legyek,
Hogy minden kavics itt maradjon nekem!
Hangosabban süvít fülembe a dallam,
Porral s homokkal telik meg szemem,
Fél minden itt, s fáj már nékik is,
Ugyanúgy, mint ahogy nekem!
Hallom, egyre csak hallom,
Közeledik az idegen.
Óh Istenem, ha el is jön a vég,
Nem hagyom, hogy bántsák a hegyem!