Nyomod magad, mint strucc fejét a homokba,
Az orrod tele van porral és már repülsz, oké mondtad!
A metró, a Moszkva tér, nem más, mint egy régi emlék,
De én most inkább, veled lennék!
A vonat és az anyag repít feléd és már nem látom
A szemben ülő szemétnek a szemét.
Nyomom magam, mint strucc fejét a homokba
Az orrom tele van porral és már repülök, oké, mondtam!
Homályos ez a kép, de az "alap" tiszta,
Ez a narkós Kriszta, mellettem, totál betép
Ha mindennek vége és nincs több anyag,
Megöllek és semmim sem marad
Velem meg majd végez
Az utolsó adag.
Ha nem marad annyi, a folyóba ugrom,
Halak zabálnak és rohad a húsom
De boldog vagyok, hogy ezt már
Meg nem úszom.
A metró, a Moszkva tér,
Olcsó borok, sodort esték,
Hajunkon a színes festék
Nem más, mint egy régi emlék
A metró, a Moszkva tér,
A lejmolás, az utcazenész,
Ellenőrök rendfenntartók,
Hálózsákos állva alvók.
A metró, a Moszkva tér,
Fel-feltörő, megkopott kép,
Ha kérdeznéd, hogy mit szeretnék,
Bárhol is vagy, veled lennék.