Hosszú csend, amit itt hagyál magad után.
Most is fáj még a lelkemhez bújt magány.
Száz emlék, ami megmarad örökre majd.
Átlépni de a tegnap még fogva tart.
Bárhol is jársz, messze nélkülem, lépteid majd némán őrizem.
Féltelek még, érzem velem vagy, úgy mint rég.
Bárhol is jársz, messze nélkülem, lépteid majd csendben őrizem.
Elszakadt rég, mégis összeér föld és ég.
Gondolj rám, mikor ébred a tavaszi szél!
Gondolj rám, mikor lágyan az arcodhoz ér!
Élj majd úgy, ahogy álmodtad oly sokszor már!
Menj, menj, menj! Még a boldogság rád nem talál.
Bárhol is jársz, messze nélkülem, lépteid majd némán őrizem.
Féltelek még, most is szeretlek, úgy mint rég.
Bárhol is jársz, messze nélkülem, lépteid majd csendben őrizem.
Elszakadt rég, mégis összeér föld és ég.
Vár ránk a két külön út, ami volt, az a múlt.
Féltve őrzött emlék nem lehet eldobni még.
Nem tévedsz el tudom jól, ez a dal neked szól.
Én vigyázok rád majd bárhol jársz.