Azt mondták, az idő meggyógyít,
és újra könnyű leszek.
De ólom a lábam, a testem,
és minden nappal nehezebb,
nem könnyebb.
Azt mondták, majd idővel jobb lesz,
hittem, de most mégsem érzem.
A hangodat hallom az éjjeli csendben,
bárcsak azt mondanád: minden rendben.
Egy hónap, pár év, ugyanaz minden,
felejtenélek, de visszhangzol itt benn!
Te vagy az az egy, az egy, az egy,
akiért a szemem kinyílik reggel,
még akkor is, ha nem kell kelnem.
Az egy, az egy, az egyetlen
fontos dolog az életben!
Az egy, az egy, az egy!
Ha velem vagy, nincs határ,
de ha nem vagy itt, szörnyen nagy a világ.
Néha úgy érzem, csak álmodtam mindent,
szép ígéret, ami szétfoszlott rég.
Van egy kapocs, ami összeköt minket:
te és én.
Néhány hónap pár év, ugyanaz minden,
felejtenélek, de visszahangol itt benn!
Te vagy az az egy, az egy, az egy,
akiért a szemem kinyílik reggel,
még akkor is, ha nem kell kelnem.
Az egy, az egy, az egyetlen
fontos dolog az életben!
Az egy, az egy, az egy!
Ha velem vagy, nincs határ,
de ha nem vagy itt...
Hétmilliárd emberből nekem te vagy a szép,
meghalnék érted, hogyha azt kérnéd - bármit kérhetsz!
Hétmilliárd emberből nekem te vagy a fény,
az alagút végén és az elején.