Annemay:

Sötét éjszakában csak tűnődöm ülve,
Megöl a magány, de már nem félek,
Egyszer vége mindennek, nincs hova mennem
Elkapnak egyszer, és már nem lélegzem

Z.Z.:

Sajnálom, de egyszer mindennek vége,
Ha hiányzom, akkor nézz fel az égre
Én ott leszek örökre, onnan vigyázok rád
Viszlát, nincs tovább, már várnak rám odaát
De szemem téged lát, te vagy ki visszaránt
Kérlek engedj el, most tényleg mennem kell
Engem már vár egy hely, ne félj minden rendben
A földi életben oly sokat tévedtem
Bocsásd meg nekem, amiket megtettem
Emléked örökre szívembe rejtettem
Volt hogy elvettem, volt hogy elvették
Itt nem számít már, csak régi szép emlék
Annyit kérek még, soha ne felejts el
Az évek megmaradnak, csak a testem temesd el
Amit a sors elrendel, érkezünk és távozunk
Igérem várni foglak, tudom még találkozunk

Annemay:

Temetőbe, sírkőbe neked rajzolok,
De rajtad, de rajtad nem hagyok nyomot
Fekete az ég is, föld is szívem lángra lobban,
Fény gyúlik a sötétben, már nem félek mert velem van

Z.Z.:

Mért, mond mért jöttél utánam
Ez volt az amit én nagyon nem akartam
Soha nem tagadtam hogy majd hiányzol
De reméltem azt hogy magadra vigyázol
És nem hibázol, de mégis megtetted
A lehetőséget magadtól elvetted
Félreértetted a búcsúkönnyeket
És most úgy érzem ezzel megöltelek
Belekergettelek, hogy újra velem légy,
De ha már eljöttél, kérlek maradj még
Csak annyit szeretnék, szorosan ölelj meg
Te meg én örökké, tudd hogy szeretlek
Most már nem engedlek, maradj itt mellettem
Korábban érkeztél, nem pont mint terveztem
Ilyet az életben eddig nem éreztem
Talán nem véletlen hogy én így végeztem