Emlékezem - 33 év
Szilasi Andrea
A sorsom rég meg lett írva.
Hirtelen történt meg velem,
hogy szembe jött a szerelem.
Azt hittem, te vagy az élet.
Örökké melletted élek.
Azt hittem, te leszel minden.
És nézd, ma már semmim sincsen.
Ígértél olyan sok szépet.
Ragyogott a napsugár.
Az égbolt tiszta és kék lett.
Szemedben forró tűz égett.
De már csak álom az a nyár. Elveszett évek.
Bár szívem darabokra hullt, még szeretlek téged.
De már csak álom az a nyár. Elveszett évek.
Bár szívem darabokra hullt, még szeretlek téged.
Ha benned nincs semmi érzés,
élek, de nem létezem.
Elengedlek téged csendben,
s jön majd egy új szerelem.
Egy nap majd rájössz talán,
a szív nem értéktelen.
Egy nap majd rájössz talán,
te voltál az életem.
De már csak emlék leszek én. Megfakult árnyék.
Hogy óvjam minden léptedet, angyalként járnék.
De már csak álom az a nyár. Elveszett évek.
Bár szívem darabokra hullt, még szeretlek téged.