Bárányfelhőket fújkálok az égre na végre ez amit szeretek
Valami torokkaparó löttyöt öntök belembe csendben emésztgetek
És amíg lebontok szervezetileg köszönök én neked
Meginvitálnálak húzóra de már nem beszélhetek
Kérdezhetnéd tőlem hogy a bölcsesség mit bőven osztogatok neked
Honnan ered, miért nem mered magadtól büszkén a fejed élettelen szemek
Felhívok jó pár régi szoknyát keringőznél e velem
Levelem szárad döntök még párat talán valaki még hisz nekem
Mert be vagyok somva, nap jön a holdra keverem nem tehetek
Róla egy szóra állj meg gólra amit te lőhetsz nekem
Nem tehetek róla