Keblemre ölelem a világot, ha beborul el füstölök egy virágot
És a réten szedegetem a szemeteket
Nyissátok ki, ki látott már ilyet
Hogy a szóban forgó részeg ingó bingó
Egy mennyből lógó rúdon vonaglik mert így jó
Elég az hozzá, kérem befejezetlen sztori ez éppen
Írjuk, s a klaviatúrát pötyögtetjük de hiába mert
Elég az hozzá kérem egy angyal ördögszekéren
Vágtat, a feledésbe merüljünk el, merüljünk benne el.
Tudom vannak szálkák meg szilánkok, tudom puha barnák meg szilárdok
Őrült hercegek meg királyok, akiért egy emberként kiálltok
Kiáltok, menjetek emberek vissza se nézzetek így kerek
A sztori mit nem kell megírni rajta nevetni se sírni mert
Elég az hozzá, kérem befejezetlen sztori ez éppen
Írjuk, s a klaviatúrát pötyögtetjük de hiába mert
Elég az hozzá kérem egy angyal ördögszekéren
Vágtat, a feledésbe merüljünk el, merüljünk benne el.