Végső úton a temetőben
A halált érzem a levegőben
Ami rákényszerlt, hogy beleszívjak
És megízleljem a keserű múltat
A keservet, a kínlódást
A véget nem érő vajúdást
Az utolsó sóhajt egy néma szájból
Eltávozván az árnyékvilágból
Gőzölgő hantok, keresztek
Aranykönnyeket csepegnek
Koszorú, gyász és siralom
Méla undor az arcokon
Undor a hústól, a hidegtől
A gyökerek fonta gödörtől
Minek mélyén a rothadás
Ahol legenda a feltámadás
Szegény sír, gazdag kripta
Dohos a föld, férgek járta
Szentelt e hely, szabad préda
A gyászhuszárok martaléka
Nem fizetek az egyháznak
Nem tartozok a halálnak
Ültess fát a máglyámnak
Szórjatok szét a világnak!
Porból lettünk, porrá leszünk
Gaz takarja kopott nevünk
Hol sírjaink majd domborulnak
Unokáink elfordulnak!