Kinyitom a szememet a valóság néha fáj,
sehol a válaszom ahol a kérdés már.
Nem tudom ki vagy te, azt se ki az én.
Azt látom, ha vége van, vagyunk az elején.
Ha elmúlt nem jön már, na de vajon mér'?
Nem maradhatok az, aki örökké vakon él.
Ezért űzve futok el, menekülök rég,
de ameddig élek küzdök, hogy hinni tudok még.

A hitelek, a kis bér, a számlák, a kormány,
borban van az igazság, kólában meg az ormány.
Elkopóban a frázis, hogy azt kapsz ,amit adsz,
útszéli prosti lett a forint, az ingatlanpiac.
A híradó is sorozat, csak mindig más a szereplő
Az egyik bársonyszékben ül, a másik meg a telepről.
A példa elrettentő, a probléma innen eredő,
kezedben a végzeted ezt adta a Teremtő.

Cél, hogy mindig menni valamiért,
miért? hogy szeretni valakit valamiért.
Fél az, aki csak magának él
ezért vagy társas lény,
remélj és szárnnyal élj.
Cél, hogy addig megyek, amíg hajt a vér,
vér, hogy taposom az utat a fiamért.
Fél az, aki csak magának él.
Ne legyél befásult én, ezért vagy társas lény.

Lakatra zárt szerelem, mélyrepülő alagút,
berögződve hajtogatod a bajt, a bút.
Vonzás törvény, paranoia bimbó,
fától az erdőt nem látva minek fahintó?

Aminek mennie kell, menjen. Hidd el, engedd el!
Ne keverd terveid érzelmek vezérelt elvekkel.
Személyek és tárgyak, be nem teljesült vágyak,
gondold végig neked hány hiányzik és te hánynak.

Viselkedési minta, instant színes borító,
kaméleon korszakban mondd, hol van az origó?
Ami belül az te, a többi tré,
az erős kiengedi magából, amitől fél.

Szeress amíg nem fojt, míg lüktet a szív,
sose legyél passzív, hogy maradhass masszív.
Ha döntened kell, válassz, ettől leszel teljes.
Utad végén derül ki, hogy melyik csapás helyes.

Elkeseredett Felcser, a problémádat felejtsd el,
ne eszement elmével megkent, légy eleven ember.
Ha a szar lököget, kecsesen engedd el,
a fal az mindig megvan, úgy hogy kell a fel a fejjel.

Míg vigadunk mi sírva, ez visz minket sírba.
Vagyonunk nincs, de sorsunk meg vagyon írva.
Ha bizti boys és hiszti girls,
Keresd, amivel teremtesz, ne azt, amivel ölsz.
Vége van, nem bírom, elég volt, ennyi.
Nem engedek a búnak hagyom továbbmenni.
Ha a káosz beszippant, ne vedd fel,
ahogy jött úgy majd megy, gyerünk lazán, engedd el.
Ha az utolsókat rúgom majd, nem adom fel,
mert a paráimat tudatosan engedgetem el.
Most ne a kéz felcsap, fogd fel ésszel,
ha szarral dobálózol, azzal semmit nem érsz el.
Egyedül vagy párban - nem jó, hogyan jó másnak?
Hogyan van az örök, mi van, ha vége lesz majd másnap?
A kritériumod egyre nagyobb burkot rád rak,
Engedd ki, a Földön még érző szívek várnak.

Pontos a pontos, ki késik tiszteletlen,
így maradhat névjegyed meg másnak díszkeretben.
Zavaros helyzetekben az okos enged,
te is képes vagy rá, tudom, a hitem benned - jó.

Jobb - bal, unalmas útirány,
ezzel fékezni a hazám érzem élet puritán.
Hogy változzon valami, neked leszek fejsze.
Egy helyben álltak a nép nevében, ez te.

Türelem, mély levegő, van, hogy rosszabb.
Rajtad múlik, hogy ez rövidebb vagy hosszabb.
Ha tele a pohár és lépned kell,
egy dolgot ne felejts el - engedd el.

Ha féltékeny vagy és irigy - engedd el.
Ha számító és konok, akkor - engedd el.
Ha utálnak a rokonok - engedd el, engedd el, engedd el.
Ha sok benned a rosszindulat - engedd el.
Ha kerülnél kínos szitukat - engedd el.
Ha csak kutya vagy, ami ugat - engedd el, engedd el, engedd el.

Vége van, nem bírom, elég volt, ennyi.
Nem engedek a búnak, hagyom továbbmenni.
Ha a káosz beszippant, ne vedd fel,
ahogy jött úgy majd megy, gyerünk lazán, engedd el.
Ha az utolsókat rúgom majd, nem adom fel,
mert a paráimat tudatosan engedgetem el.
Most ne a kéz felcsap, fogd fel ésszel,
ha szarral dobálózol, azzal semmit nem érsz el.

Lazítani kell.