Egy kis lakás az otthonunk
Anyám és én együtt lakunk
Békében élünk
Megnyugtató, hogy hazavár
Egy kutya, egy macska, egy papagáj
S van sok növényünk
A háztartáson osztozunk
Én mosok, ő vasal - megvagyunk
Nincs köztünk főnök
Varrunk is néha, ó, az ám!
S bár neki sosem mondanám,
Én jobban főzök
De éjjel a színpad enyém
Egy furcsa bárban játszom én
Gyönyörű nőket
Sok férfi némán bámul rám
De mire véget ér a szám
Meggyőzöm őket...
S ha végleg belém szerettek
Hirtelen mindent leveszek
Az utolsó szálig
A szájuk is tátva marad
Nemet váltok egy perc alatt
Ne mondd meg nekem
Ki férfi és ki nem
És minden nap három körül
Kis társaságunk összeül
Ez már szertartás
Hol művészetről fecsegünk,
Hol megváltjuk az életünk
És húzzuk egymást
Jól kibeszélünk másokat
Jönnek a pletykák, szaftosak
Csak szórjuk őket
S ha tényleg jól belendülünk
Egymások jókat röhögünk
S magunkon főleg...
De van, hogy belénk kötnek ott
Gonosz és durva alakok
Ilyenkor félek...
Mert mindig van, kit irritál
Az, aki más, vagy mást csinál
“Az ilyen hogy élhet...?”
S úgy látszik, nekik attól jobb
Ha mások sem túl boldogok
Ők tesznek róla..
Megszólnak, “nézd már, hogy nyafog,
ha ez férfi, én nő vagyok!”
Ne mondd meg nekem
Ki férfi és ki nem
Az álarcosbál véget ért
Hajnalban intek taxiért
Egyedül, mindig
Az ágyban lehunyom szemem
S azt képzelem, itt van velem
És hozzám bújik
Őt szeretem, vagy azt hiszem
De lehet, hogy csak képzelem
Viszonzás nincsen
De ébren, azt hiszem, nekem
Már soha nem jut szerelem
Ez van, ez minden
S ha bárkitől megkérdezem,
“Mondd, ki vagyok, és mondd, ki nem!
Mi a véleményed...?”
Én választ csak attól kapok
Akinek probléma vagyok
Pedig csak élek...
Hát mondd meg, mi a baj velem
Én így születtem, Istenem
Nem én kívántam...
És senki ne merje nekem
Előírni, mi jó, mi nem
Ne mondd meg nekem
Ki férfi és ki nem