Villikó:
Nézem arcodat, szívem ott maradt...
Idilló:
Két szívvel mit kezdjek, tillárom hajj?
Villikó:
Tiédet add ide enyémért cserébe...
Idilló:
Idegen szívvel én hogy éljek, hajj?
Villikó:
Tán ha egy helyen, tiéd s az én szívem,
holtomiglan, s nem csak egy táncra...
és ez nem titok, szívem láthatod.
Szeretlek, tillárom hajj!
Idilló:
Jöjj édesem, tarts szelíden,
ahogy a titkot parton a fűzfa.
Együtt:
Benned bízom,
te bízhatsz énbennem már ezután.
Villikó:
Ám, ha korán reggel nem kelsz fel,
vízzel megöntözlek mértékkel,
mert ki korán kel az néha aranyat lel
és a reggelit is készítsd el!
Idilló:
Jajj, ha ilyen lesz az ébresztő,
nem kap reggelit a szűk bendő!
Inkább visszabújok,
Villikó:
én meg hozzádnyúlok...
Együtt:
Nem kell kenyerünkbe kovász-élesztő!
Villikó:
Merre csörög vajon a dió?
Idilló:
Nem tudom de itt a mogyoró...
Villikó:
Mind a vita a játék lesz hamar.
Együtt:
Mert marakodni a gyík se' akar!
Azért mert mélyen szívemben a képed szép,
mint egy fenyőfából ácsolt szék...
Mégis ha rámnézel, vagy ha csak úgy becézel:
Arcod olyan, mint egy festett színes kép.

tánc

Együtt, egy helyen,
tiéd s az én szívem,
holtomiglan, s nem csak egy táncra
és ez nem titok, szívem láthatod,
szeretlek tillárom hajj!

Járjuk még a táncot, ébresztő!
Lábam olyan kemény mint a kő.
Nézzünk egymás arcát, mint a bazsarózsát,
jól mutat együtt itt minden egyes tő...

Hajj, hejj, hujj, hajj...
Halleluja, ugye tényleg szeret Ő?