(Verse 1:)
Nézd meg a világot, hogyan áll a helyzet
Ország-ország ellen, felrúgják a rendet
A béke mögött háború kirakatba rakva
Ma már mindent szabad, ez visz minket bajba
Családok szétesnek, a szeretet eltűnik
A gonoszság növekszik, az élet elmúlik
Így telnek a napok és azt hisszük, hogy jól van
Ahová csak lépünk rögtön bomba robban
Politika, bulvár tele szemétséggel
Elnökök a székben, zsebük tele pénzzel
Hitelben az állam, mindenütt szegénység
Az emberek a reményt elveszítik végképp
A számlák csak gyűlnek és az adósság is megnő,
Mit várjunk az országtól? Az egész egy fertő.
Az öltönyös emberek, az igazi tolvajok,
A halántékotokhoz fegyvert nyomjatok.

Refrén:
Újra együtt ez az én álmom
A szívemben legbelül csak erre vágyom
A magyar nemzet újra eggyé válik,
A „HazaFiak" ezért megtesznek bármit.

(Verse 2: )
Magyar voltam és magyar leszek mindig,
A véres pecsét az elkísér a sírig.
Megvetés és elnyomás nyomdokában járva
Hangomat halljátok a porondon állva
Elhagyom e várost és elhagyom a hazám,
Remélem egyszer majd viszont látlak apám.
Kisebbség vagyunk mert a származásunk magyar
Kegyelem Istentől mit megtört szívünk akar
A levegőben érzem az anyaföld illatát
A szomorú anyát és férjét ki odaát
Harcol a magyar nyelvért és népért
Kinek nem adnak a győzelemért arany érmét
Kárba veszett vére nekünk szabadulást hozott
Hősi halála később jobb életet adott
És miért? Hogy majd emlékezz rá...
És együtt váljunk büszke magyarokká!

Refrén:
Újra együtt ez az én álmom
A szívemben legbelül csak erre vágyom
A magyar nemzet újra eggyé válik,
A „HazaFiak" ezért megtesznek bármit.

(Verse 3: )
Elnyomott kisebbség, zárkában tartva,
Lenézik őket, mert a bőrük szín barna.
Korrupt az ország, ki zsebelik a népet,
Rendőrök az utcán, szedik el a pénzed.
Kevés a munka és kevés a segély,
Csoda, hogy az ember még így is megél.
Vándor magyar leszek, innen messze megyek,
De szívemhez nőttek már kárpáti hegyek.
A vereckei hágó, a magyaroknak jelképe,
Hunor és Magyar szintén így szemlélte.
Az agyamba villan a honfoglalás emléke,
Ahogyan a nagyapám tíz éve mesélte.
Apáink és anyáink ízig-vérig magyarok
Egy idézetet írjatok a síromra ha meghalok
Három szót mi megiródott nagyon rég
Egyenlőség, szabadság, testvériség

Refrén:
Újra együtt, ez az én álmom,
A szívemben legbelül csak erre vágyom!
A magyar nemzet újra eggyé válik,
A „HazaFiak" ezért megtesznek bármit.