Curits:

Látom a fejem fölött gyülekeznek már a sötét felhők.
De a testem még simítják érzem, tavaszi szellők.
Miért van ez így? kérdem isten szent képét nézem,
Mindig engem súlytasz, taszítasz a gonosz, örök mélységbe már.
Megszoktam így élek, olyan mint egy végítélet.
Kezemen, lábamon bilincs van. ( ja ja )
Anyám csak ettől féltett... Mert a szemebe látja a tüzet.
Melynek parázsod fénye, vérbe forgó tekintettel sétálgattam az élyben.

Refrén:

Bűnös az éjszaka, képek a fejemben,
Gyere csak közelebb. Nézz csak a szemembe.
Már csak egy gyertya ég. Hallom a dallamot.
Ezernyi árnyék... szájtártva hallgatok.
Ez nem egy mámor mi egyszer csak elillan.
Millió emlék agyamba bevillan. Keserves múlt,
Ami volt elmúlt szívembe fórt harangja szolt,
a könnyem kihullt.

Curits:

Cella rejtekén állok, tisztára olyan mint egy átok
Mocskos szátok, köpök rátok! csak a szabadságra vágyok
Mindent látok, centit vágok. ( Úgyhogy menekvés )
Barácsot rágok. Mert a tempót már nagyon régen
Sajnos nem diktálom mert:
Más keres pénzt helyettem, uralkodik felettem
Fejemben nem feledtem hogy elárult kit szerettem.
Ezért büntess meg engem emberi hibákért
Majd sorban állok a templomban az imákért.

Refrén:

Bűnös az éjszaka, képek a fejemben,
Gyere csak közelebb. Nézz csak a szemembe.
Már csak egy gyertya ég. Hallom a dallamot.
Ezernyi árnyék... szájtártva hallgatok.
Ez nem egy mámor mi egyszer csak elillan.
Millió emlék agyamba bevillan. Keserves múlt,
Ami volt elmúlt szívembe fórt harangja szolt,
a könnyem kihullt.

BLR:

A csillagok sem mutatják viharban az irányt
A szívem húrjain az ördög pengeti a gitárt
óh óó
Háborog a lelkem némán kiált
Tudom nem bosszulhatok meg mindent ami fáj
Lábam a lábam után, a szavam viszi a szél
Az élet bábja csupán tudom ennyit értem én
Irigy szemek szúrnak, de más szelek fújnak
Felém kezek nyújtva, se nem tűzök újra
Bűneim taszítanak mélybe, kísértésbe, bűnösségbe.
Várom mikor lesz már vége, önmagamtól senki sem lép be.
Rémálmok börtönében élve, saját tetteimtől félve
Padlóra küldenek az évek, végre. Akkor lesz csak béke.

Refrén:

Bűnös az éjszaka, képek a fejemben,
gyere csak közelebb. Nézz csak a szemembe.
Már csak egy gyertya ég. Hallom a dallamot.
ezernyi árnyék... szájtártva hallgatok.
Ez nem egy mámor mi egyszer csak elillan.
Millió emlék agyamba bevillan. Keserves múlt,
ami volt elmúlt szívembe fórt harangja szolt,
a könnyem kihullt.

BLR:

Minden tönkre megy. Tudod mit üvöltve.
Mint egy szörnyeteg, látom a tükörbe.
Az élet bábja ként, rángatnak drótokon,
Ahogy az igazuk lenyomnák torkomon.

Majka:

A könnyem kihullt.
A könnyem kihullt.
A könnyem kihullt.
A könnyem kihullt.