Megbocsáthatnám, elfelejthetném
De ha becsuknám szemem, ott lenne
A hazugság mocskos fekete kertje
Némán szótlanul, mozdulatlanul
Nem marad semmi, már amiben higgyek
A hazugság mocskos fekete kertje
Újra szíven szúrsz, láthatatlanul
Az én képem, a te bálványod
Az én pénzem, a gazdagságod
Az én vérem, a te kormányod
Meggyötörtél, de talpra állok
Mindenkit úttól ér a sorsa
A nagykönyvben régen meg lett írva
Hazudtál, de időd már lejárt
Nem tűrjük így tovább
Pokol és a menny között majd mi vár
Ezt régen tudod már
Az én hitem, a te törvényed
Ha kell a jég hátán megélek
Nincs már mitől, félnem kéne
Féljen az ki tett is érte