Körülöttem vízözön
Nem szól a hang csak a szív köszönt
Engem hívogat a meleg fény
Szól két fohász egy életért
Hogy fognak nézni az emberek
Mikor a testem megremeg
Mikor a hangom felzokog
S magamban köszönetet gondolok
Mint egy megfáradt csillag a megkopott bolygók közt
Lebegve úsztam a mélyben
Egy megfáradt lélek ki nem érhet véget
Mert nevetve várja az élet
Mint egy megfáradt csillag a megkopott bolygók közt
Lebegve úsztam a mélyben
Egy megfáradt lélek ki nem érhet véget
És csak nevetve várja, hogy embernek szólítsák
Lassan a felszínre indulok
S éltető levegőt kapkodok
Becsukott szemem nyitott könyv
Tiszta lapodon az első könny
Nem látom, nem ereszt, de eloldoz
Megragad, megölel és feloldoz
Körülöttem özönvíz
Szól a hang s szól vele a szív