Sok minden padlóra küldött már, sok mindent átéltem,
Mégis az 'ég veled' az a szó amitől igazán féltem,
Meghalt bennem valami amikor megtudtam,
Azt hogy a sok értékes együtt töltött pillanatodat kidobtad,
Az ablakon, hiába ugrottam vissza szerezni,
El kell őt engedni ha már soha többé nem fog szeretni.
Örömteli pillanatokat nem lehet könnyű számomra feledni,
Ezért próbálok a part másik oldalára evezni.
Sok vizesésen át, még ha fúj is a szél,
Mikor könny mossa szemem, de már csak feledni szeretnék.
És végleg végezni, a fájdalmakat megszüntetni,
Emlékek törölni, a tekintet eltüntetni.
Mint egy kártyavár ugy összedölt az egész,
Csak a jelenre és jövőre figyelek mig a mult megemészt.
Addig megyek előre majd és a reményt magam előtt tolom,
Míg nem találok rá és megállok egy holtbiztos ponton.

Refrén
Szakadó esőben képekkel tele,
Azon töprengek ki lehet most vele,
Ki lehet most vele, mit csinálhat éppen,
Ott fekszik boldogan másnak ölében,
Másnak ölében mosollyal az arcán,
Fáj hogy már senki sem vár rám,
Senki se vár rám, ez maradt nekem,
Bánattal tele az életem.

Fáj mikor rád gondolok,és azt kivánom itt legyél,
Fáj folyton várni hogy még mindig létezik remény,
Szenvedés útját járom sorsom nem ismer kegyelmet,
De akkor jössz rá mit veszítettél, ha ő már végleg elment,
Felejteni kéne már de a szivem még nem enged el,
Mostanra más kezét fogod, és más mellett ébredel,
Könnycseppek vizesése árassza el ha visszaemlékszek,
Próbálok erős maradni de azt sem tudom mit érzek,
Szerelmünk íze édes volt végére meg keserű lett,
Sok idő elteltével szivem még mindig érted lüktet,
Számomra nem maradt más tőled csak egy emlék,
Visszahuznám az időt lehet hogy boldog lennék,
Jó lenne ha itt lennél és újra foghatnám két kezed,
Idővel rájöttem felejteni téged nem lehet,
Bárhol is légy a szivem csak te érted ver,
Tudnod kell kicsim soha nem feledlek el.

Refrén
Szakadó esőben képekkel tele,
Azon töprengek ki lehet most vele,
Ki lehet most vele, mit csinálhat éppen,
Ott fekszik boldogan másnak ölében,
Másnak ölében mosollyal az arcán,
Fáj hogy már senki sem vár rám,
Senki se vár rám, ez maradt nekem,
Bánattal tele az életem.

Kifutott alólam a talaj, földre kerültem,
Elvesztettem azt a személyt, kit a legjobban szerettem,
Annyit mondtam csak neki, legyen vége,
Bár azt gondolom el se kell mondanom mennyire is fáj,
Minden ő rá emlékeztet, a zene, a szép táj,
Lelkem tükörképét nem látom, mert rajta a homály,
Nem lelek semmi jót nincs semmiben vigaszom,
Megutáltam az életet, nélküle feladom,
Hiányzik a mosolya, hiányzik ő és mindene,
Az embernek a szerelme nélkül, nincsen semmilye se,
Szomorúan élek egyedül a mindennapokon,
Szeretném látni még a mosolyt az arcodon,
Ne haragudj hogy bánottalak, de tovább kell lépni,
Sikerülhet csak hinni kell és újra szeretni,
Tudom hogy nehéz de a szived újra ki kell tárd,
Hogy minden jobb legyen, az életet majd szebbnek lásd.

Refrén (2x)
Szakadó esőben képekkel tele,
Azon töprengek ki lehet most vele,
Ki lehet most vele, mit csinálhat éppen,
Ott fekszik boldogan másnak ölében,
Másnak ölében mosollyal az arcán,
Fáj hogy már senki sem vár rám,
Senki se vár rám, ez maradt nekem,
Bánattal tele az életem.