Verze 1

A szűk utcákon fújja a faleveleket a szél,
magányosan ballagok nem látom hol van a cél,
fájdalmas az élet így nélküled nincs értelme,
a lelkem melletted van a testem meg a székembe,
üres minden napom és fekete fehér minden,
pedig olyanok voltunk együtt mint a legszebb filmben,
soha senki sem fogja tudni mit érzek itt benn,
senki nem látja azt hogy mi van e szívben,
ülök a padon az emlékek annyira szépek,
viszont nélküled a holnapok csak összefolyt képek,
menekülök a valóság elől mert ég a lélek,
elhagytam a páncélom és már senki sem véd meg,
egyedül vagyok és a helyemet nem találom,
reménykedek hogy felkeltesz és az egész csak álom,
és mikor reggel felkelek te ott leszel mellettem,
mert ebbe az őrűlt világba nélküled elvesztem!


Refrén

Már nem hallom a hangod és nem látlak téged,
elvesztem így egyedül semmit sem érek,
istenem dobj fényt a sötétben félek,
így nem vagyok más csak egy elveszett lélek!
2x


Verze 2

A távolság szívemet darabokra bontja széjjel,
de mit tettem volna eltűntem a hajnali széllel,
gyötörnek a rémálmok minden nap minden éjjel,
magamat látom ahogyan eltűnök a fénnyel,
reménykedek abba még hogy nem felejtettél el,
hogy neked is tele van a szved boldog emlékkel,
ülök a kanapén a kezemben csak egy képpel,
mert ha nem vagy mellettem nekem csak egy kép kell,
egyedül maradok nem úgy van hogy dobott váltok,
senki mellett nem érezném azt a boldogságot,
amit mellette éltem meg én minden egyes napon,
mert mellette éltem igazán minden egyes napom,
megfogadtam hogy téged soha nem vesztelek el,
és soha nem is foglak mert örökre bennem leszel,
ha kellek itt leszek a kezedet nem engedem el,
csak mondd hogy mellettem leszel hogy ne vesszek el!


Refrén

Már nem hallom a hangod és nem látlak téged,
elvesztem így egyedül semmit sem érek,
istenem dobj fényt a sötétben félek,
így nem vagyok más csak egy elveszett lélek!
2x



Verze 3

Nem viselek én már el senkit,
nem mutatok magamból semmit,
szenvedek ha kell de mennyit,
elvesztem a fájdalom elvitt,
elveszettnek érzem magam mert nem látom a szemed,
nem ölelek senkit meg rajtad kívül csak a szelet,
nem segítenek rajtam a szép szavak sem a szerek,
csak reménykedni tudok hogy vissza talál még ha szeret,
úgy rohan az idő de reménykedek keres,
mert minden egyes külön töltött perc felesleges,
de helyette megint a magány kopogtat az ajtón,
átadom neki magam és a fejem le hajtom,
a sötétben engem a hangod vezet,
a fény a csillogó szemed megyek csak nyújtsd a kezed,
űzd el a telet és én érted bármit meg teszek,
csak legyél mellettem mert nélküled elveszek!


Refrén

Már nem hallom a hangod és nem látlak téged,
elvesztem így egyedül semmit sem érek,
istenem dobj fényt a sötétben félek,
így nem vagyok más csak egy elveszett lélek!
2x