Mintha édes nektár volna
Hajt az élet, minden óra körbezár, csak jár
Pedig régen olyan más volt
Álmodoztunk a nagyvilágról, de ködbe szállt
Úgy fáj
Újra azt kell éreznem, hogy veled együtt lélegzem ne lépj tovább
Az idő kulcsát megszereztem, hogy szíved lángját érezhessem örökké már
A valóság csak forgat minket
Mosolyt ír és sokszor könnyet, de meg nem áll, csak jár
Fent vagy lent ez néha mindegy
Így is próbára tesz minket a változás, nagy ár
Újra éreznünk kell már a vonzó örök körforgást minket vár
Mégis add a percet kérlek, hogy mindent megállítsunk végleg, örökké már
Az idő áll, itt minden rólad szól
Csak lásd, valóság a régi álmokból
Csak lásd, az idő áll, az érzés szikrát szór
Csak lásd, örök érintés a lángokból
Hányszor éreztük, hogy vége, de továbbmentünk kéz a kézben bármin át
Körbe-körbe jártunk mégis, hibáztál, és sokszor én is, de vége már
Fáj
Újra éreznünk kell már a vonzó örök körforgást minket vár
Mégis add a percet kérlek, hogy mindent megállítsunk végleg, örökké már
Az idő áll itt minden rólad szól
Csak lásd, valóság a régi álmokból
Csak lásd, az idő áll, az érzés szikrát szór
Csak lásd, örök érintés a lángokból
Áll a perc, a nap, az ég, ha hív a fény
Hátha mégis úgy lehet, mint akkor rég
Szívem őriz téged még
Kérlek érezd, kérlek a percet állítsuk meg végleg
Az idő áll itt minden rólad szól
Valóság a régi álmokból
Az idő áll, az érzés szikrát szór
Örök érintés a lángokból
Az idő áll itt minden rólad szól
Valóság a régi álmokból
Az idő áll, az érzés szikrát szór
Örök érintés a lángokból