Vártam, jön talán egy nagy kaland,
ami sose volt még,
megindul a föld a lábam alatt,
kettényílik felettem az ég.
Vártam, jön talán egy nagy dobás,
életre szóló élmény,
mint egy fényes atomvillanást,
majd úgy látom az Úr dicsőségét.
Láva tör fel a mélyből,
és tűz hull az égből,
beszél hozzám Isten
majd egy forgószélből.
Mint pusztító orkán,
üvölt, ahogy kifér a torkán.
S a hegyek elolvadnak,
mikor Ő szól hozzám.
De nem csinált semmi felhajtást,
én meg csak lestem, hogy most mi van.
Csendben átkarolt, s szelíd hangján szólt,
azt mondta: "Szeretlek fiam!"
Óóóóh óóóóh óóóóh
azt mondta: "Szeretlek fiam!"
Óóóóh óóóóh óóóóh
azt mondta: "Szeretlek fiam!"