Pénteken indult minden.
Nem emlékszem mindenre.
Beléptem az ajtón,
A hátam mögött már aludt a város.
Azt se tudom, honnan jöttem,
Csak a pultot kerestem,
De amikor a lányt megláttam,
Másra többé nem vágytam.
Őrült város forgass önmagaddal!
Újabb színnel, újabb kalandokkal!
Ne érezzem,
Hogy máshol kellene élnem
Ezek után!
Elteltek közben az évek,
Az idő vasfoga megtépett.
Megrágta a húsomat,
Elhitte maradhat.
De nekem még élnem kell!
Úgy menj el, hogy ne ébressz fel!
De, ha kopogok, nyiss ajtót!
A többit már tudod…
Őrült város forgass önmagaddal!
Újabb színnel, újabb kalandokkal!
Ne érezzem,
Hogy máshol kellene élnem
Ezek után!