Tavaly karácsonyán, itt hagyott valaki
Ő volt a legidősebb a családomban aki
Szeretni tudott és mindig mosollyal nézett rám
Jókedvűnek kell lenni mégis sírásra áll szám
Mert, szerettedet elveszíteni
Olyan mintha nem tudnál ihletet meríteni
Csak nézel a papírra, és üres szinte minden
Hogy ilyen is megtörténhet, addig nem hittem
Felhívtak és azt mondták, hogy nem látom már többé
Nem érhet már többet ahhoz, ami csak az övé
Gyermekkorom egyik játszótere volt a háza
Azóta is benne van, szívemben a gyásza
Kiskoromban arra tanított, mindenkit szeressek
Azt akarta én csak, olyan ember lehessek
Mindent megtehessek, amit szeretnék
Olyan dolgot vigyek véghez amit el nem felednék
Soha, ahogyan őt sem fogom
Szép emlékkel jut eszembe, nem hagyom hogy bánatom
Felülkerekedjen rajtam, jól leszek a bajban is
Erről rappelek, ebben a dalban is
Biztos büszke lenne rá, hogy nem csak otthon ülök
Arra hogy nem kezemmel hanem szöveggel ütök
Megtennék érte bármit hogy ezeket is láthassa
Minden sor mit neki szánok az égben is áthassa
Nem tehetek semmit, hangommal idézem
Szavaimat miket mondok, fülébe vésem
Véred sejtjei itt maradtak, itt élnek bennem
Kívánom, hogy legyél boldog odafenn a mennyben
Mert, szerettedet elveszíteni
Olyan mintha nem tudnál ihletet meríteni
Csak nézel a papírra, és üres szinte minden
Hogy ilyen is megtörténhet, addig nem hittem
Felhívtak és azt mondták, nem látom már többé
Nem érhet már többet ahhoz, ami csak az övé
Gyermekkorom egyik játszótere volt a háza
Azóta is benne van, szívemben a gyásza