Sokszor kérdeztem,
s ez nem véletlen,
hogy az álom mit élünk,
az tényleg van
Mások megmérgeznek
a báj is élelem az Ördögnek
Mely búvik és mindig hajt.
Régi belváros tele emlékkel
az ifjú gyermekkor,
Melyet élned kell,
régi vágyad e dal tele közhellyel,
Vigyázz magadra,
ahogy vigyáztál mindig
A szemem fényére,
rám köszönnek fényévek.
Évekig ne felejts el,
de ha vége, hát temess el!
Annyi minden veszett el,
az idő felfalja a múltat.
A régbe mártott ecsettel
fest a jövőbe szavakat.
A deja-vu érzés
ne legyen az életed furcsa rácsa
Te magad légy mindig ember
s az életed szabad kovácsa.