Van egy dal, van egy sor, van egy ígéret, amit senki nem hitt el
Én lehazudom, inkább eliszom a bajt, csak, hogy ne menjek innen el
Letagadok én bármit, csak, hogy megtartsalak és így maradjon minden
Víztükörben nézem az arcod, a szél már messzire fújta minden maradék kincsem
Igen, ez az a dal, amiről nem akarsz tudni, de már nem bújhatunk el
Végül egy követ hajítok a vízbe, csak a hullámokat hallom, senki nem felel
Az eső majd elmos mindent, én már nem mondhatok semmit, csak várom a hajnalt
Figyelem az árnyak furcsa táncát a falakon, a tükörbe nézem a sebeket a lelkemen
Tudom nem is te lennél, ha ittmaradnál és szeretnél
Tudom nem is te lennél, ha ittmaradnál és szeretnél
Tudom nem is te lennél, ha ittmaradnál és szeretnél
Tudom nem is te lennél, ha ittmaradnál és szeretnél
Jó nap, hogy megbocsájts, jó nap, hogy elátkozz
Jó nap, hogy meglátogass és jó nap a magányhoz
Jó nap, hogy megbocsájts, jó nap, hogy elátkozz
Jó nap, hogy meglátogass és jó nap a magányhoz
Jó nap, hogy megbocsájts, jó nap, hogy elátkozz
Jó nap, hogy meglátogass és jó nap a magányhoz
Jó nap, az igen-hez, jó nap a talán-hoz,
Ez egy jó nap, az élethez és nagyon jó nap a halálhoz