A kint és a bent, néha ugyanannyit jelent
mint a tűz és a csend, ahogy a télen megjelent a régi
fák virága közt
a dér, előtte, ajkaidhoz ér a mákvirága,
halott a régi vers-elő-szavában, adom itt elő-szobában ülve
én halva, ő-szülve
Kézen fog - a pattogó csend és a fekete mámoros ében
Észbe kap - és tépi az idegek végét duhaj kedvében
Nincs erőm - itt maradok tisztelettel aláírva pecséttel
Jöjj halál - átvág a bokrokon, kaszával azt mondja: Itt maradsz!
újra eltalál a végeláthatatlan élni vágy,
nem tudom, hogy oltottad belénk Uram
az ösztönt, beront a foggal-körömmel élni kell
a kint, a bent
a hórihorgas bölcs öreg
leint, de-reng
a földmélyi tölgy
ruhája feslett
s a Föld Istennője,
Gaia rab lett
a hetedik napon, még alkonyat előtt
futni hagytad az embert
hajóra szálltál
de itt hagytad nekünk a tengert
Kézen fog - a pattogó csend és a fekete mámoros ében
Észbe kap - és tépi az idegek végét duhaj kedvében
Nincs erőm - itt maradok tisztelettel aláírva pecséttel
Jöjj halál - átvág a bokrokon, kaszával azt mondja: Itt maradsz!