Elmúlt az álom,
Fejedben a valóság az úr
Szétizzadt testel ébredsz
A torkod összeszorul.
Tükörhöz indulsz,
Lépted tétova, bizonytalan.
Látszik, hogy messziről jössz,
Az agyad még súlytalan.
Szétnézel,
Ismerős minden, amit csak látsz,
Fogaidtól sebzett testel
Reszket még a szád.
Arcodon az éjjel
Otthagyta névjegyét
Porrázúzta lelked,
Rémálom kísér.
Ha elmúlik az éjjel, s a nap magasan jár,
Úgy hiszed, megúsztad, s hogy végleg vége már.
De csapdát rejt az éjjel, s ha újra megtalál,
Prédaként fal fel, csak az alkalomra vár.
Mérgét az éjjel megőrzi,
S ha újra megtalál,
Nem lehetsz biztos abban,
Hogy egy új nap rád talál.