A nagy mutató a buta August,
A kicsi a fehér bohóc.
Végtelenített műszakban vernek,
Felém tart egy tetszőleges gonosz.
Följebb húzom a takaró szárát,
És szagolgatom az atkák lábát.
Jöhetne inkább valami illat,
Ami lassacskán álomba ringat!

És igen, máris a mólón fekszünk,
A fények kegyeiért verekszünk,
Magyar népmeséket vetítenek az égre,
Szotyit köpködünk a felhők tetejére.
A szokásossal tömjük meg a pipánk,
Füstölgünk, a víz nyaldossa a pi**csánk.

Végül a hátadat megveregetem,
Egyetlen meghívottként itt vagy velem.
Hagytam mindenből, ami tetszett nekem,
Színessel jelölt rész az én életem.

Mi az a három pont a mondat végén,
vagy hova megy a lefolyón a hugy?
A szád sarkából kacsint a válasz:
Jobb nem tudni annál, minthogy tudj!

Akkor bukik meg a Világ, amikor már nem férünk el
Az emlékeket hordozó winchesterektől, ezért
Minden korban lesöpör egy kultúrát az emberiség,
-Hóbortjának hódolva-
A más emberekről.

Én is csak gyarmatosítani jöttem,
Meg hogy a pénzemet kurvákra költsem,
Kötelező kavarnom port még,
Készül a tankönyvekbe a portrém!

Borostásan bölcselkedőn,
Spontán szexi kinézettel,
Kép alján az idő közben
Ismertté vált idézettel, hogy:

Mindenkiről megvan a véleményem,
Akinek megvan a véleménye rólam!
Jobbomban egy e- cigi,
Balomban egy citromos sör,
Ölemben a guminőmmel
A végét várom szótlan.
S hol vagy te, s a csapni való hátad?
Az alapértelmezett életimádat?
A pillanat süketszobájában
Egy katatón taktusra jár a lábam,
S közben a szívem löszfalából
Leszakít egy marékkal a mámor,
S amíg a pohár alján a plussz is elcsitul,
Minden élmény múlttá aljasul!

S ha visszatérnek az életfunkciók,
Megkérdezem, tudsz e valami jót

Szerezni, rendszerezni,
Szerezni, rendszerezni,

Idebenn, idegen,
Idebenn, idegen