Álomcsapda
Kreck
Az önzés teher, add vissza amit kapsz
Nem fog menni, hogy sötétben vakítasz
Minden múlik, de te tartod életben
az összes álom elvész az éterben...
Lüktető folyam, présel majd enged
Az igazság valahol közötte lebeg
Én úgy érzem, azt teszem, ami a dolgom
a meditációt már sörrel tolom
Duális csapda ez a mesekönyv
Ha eldobod többé nem lesz könny..
Ha eldobod, akkor megérted,
hogy csak te találod ki az egészet
Értünk beszélek nem fantomok ellen,
hogy egységben boldogan, ne csak a neten
Kijelzők zöme, képernyők serege
Csillogó külső, de nem való emberre
Csak szívvel, nem érvelni évekkel
Tedd a pénzeddel én megteszem lélekkel
már mindegy, csak történjen valami...
hogy ne akarj állandóan meghalni
ne ragaszkodj többet a szenvedéshez
mert akkor isten nem lel meg téged
A rossz nem létezik, így tehát a jó sem
Csak te vagy meg minden, tudod ott bent
A szeretet örökké bennünk él
ha elrejted, akkor nem zenél
ez vízió lett a javából,
de lépj ki az álomcsapdából
Messze már a tegnapod
jobb, ha fejben is elhagyod
mert ez illúzió lett a javából,
de lépj ki az álomcsapdából
Előtted a vár, de az utad már mögötted
izzik a beton, a szemed bekötötted
Úszol a semmiben, mint a hal a vízben
a hínár fojtogat, de a füled se rezzen
Ősi harsona mi zengeti zaját
hiába már mert szarból nem lesz karát
Az értelem már rég elcsuklott
a félelem mi a helyére kúszott
Kislány, fogd inkább a kilincset
hisz rögös úton, a vágyak tengerén
eldobott értékrendek mezején
keresed sorsod a butaság erdején
A csillagom még fenn az égen
fényét szórja, te leszarod itt lent
Elhalt lelkek, robotok világa
birka szemek csodára várnak
A szeretet örökké bennünk él
ha elrejted, akkor nem zenél
ez vízió lett a javából,
de lépj ki az álomcsapdából
Messze már a tegnapod
jobb, ha fejben is elhagyod
mert ez illúzió lett a javából,
de lépj ki az álomcsapdából
Szürke az ég és hullanak a levelek
úgy érzed mindig, hogy nem ittál eleget
Az alkohol csak sírba visz téged
egy kis mosoly kell és szebb lesz az élet
Ha befordulsz, nem látják a lelked
egyedül maradsz egy betondzsungelben
Négy fal közt, mi fogva tart téged
rohan az idő és te ülve nézed
ahogy elszáll melletted minden mi éltet
egy buta doboz mit mindennap nézel
semmi érték, mi előre vinne
Egy üres medence, miben önként végzed
lerombolsz magadban minden értéket
Egy rossz lépés és sakk-matt a vége,
de a bástyával még léphetsz egyet
vedd kezedbe a sorsod ember
A szeretet örökké bennünk él
ha elrejted, akkor nem zenél
ez vízió lett a javából,
de lépj ki az álomcsapdából
Messze már a tegnapod
jobb, ha fejben is elhagyod
mert ez illúzió lett a javából,
de lépj ki az álomcsapdából
Nem fog menni, hogy sötétben vakítasz
Minden múlik, de te tartod életben
az összes álom elvész az éterben...
Lüktető folyam, présel majd enged
Az igazság valahol közötte lebeg
Én úgy érzem, azt teszem, ami a dolgom
a meditációt már sörrel tolom
Duális csapda ez a mesekönyv
Ha eldobod többé nem lesz könny..
Ha eldobod, akkor megérted,
hogy csak te találod ki az egészet
Értünk beszélek nem fantomok ellen,
hogy egységben boldogan, ne csak a neten
Kijelzők zöme, képernyők serege
Csillogó külső, de nem való emberre
Csak szívvel, nem érvelni évekkel
Tedd a pénzeddel én megteszem lélekkel
már mindegy, csak történjen valami...
hogy ne akarj állandóan meghalni
ne ragaszkodj többet a szenvedéshez
mert akkor isten nem lel meg téged
A rossz nem létezik, így tehát a jó sem
Csak te vagy meg minden, tudod ott bent
A szeretet örökké bennünk él
ha elrejted, akkor nem zenél
ez vízió lett a javából,
de lépj ki az álomcsapdából
Messze már a tegnapod
jobb, ha fejben is elhagyod
mert ez illúzió lett a javából,
de lépj ki az álomcsapdából
Előtted a vár, de az utad már mögötted
izzik a beton, a szemed bekötötted
Úszol a semmiben, mint a hal a vízben
a hínár fojtogat, de a füled se rezzen
Ősi harsona mi zengeti zaját
hiába már mert szarból nem lesz karát
Az értelem már rég elcsuklott
a félelem mi a helyére kúszott
Kislány, fogd inkább a kilincset
hisz rögös úton, a vágyak tengerén
eldobott értékrendek mezején
keresed sorsod a butaság erdején
A csillagom még fenn az égen
fényét szórja, te leszarod itt lent
Elhalt lelkek, robotok világa
birka szemek csodára várnak
A szeretet örökké bennünk él
ha elrejted, akkor nem zenél
ez vízió lett a javából,
de lépj ki az álomcsapdából
Messze már a tegnapod
jobb, ha fejben is elhagyod
mert ez illúzió lett a javából,
de lépj ki az álomcsapdából
Szürke az ég és hullanak a levelek
úgy érzed mindig, hogy nem ittál eleget
Az alkohol csak sírba visz téged
egy kis mosoly kell és szebb lesz az élet
Ha befordulsz, nem látják a lelked
egyedül maradsz egy betondzsungelben
Négy fal közt, mi fogva tart téged
rohan az idő és te ülve nézed
ahogy elszáll melletted minden mi éltet
egy buta doboz mit mindennap nézel
semmi érték, mi előre vinne
Egy üres medence, miben önként végzed
lerombolsz magadban minden értéket
Egy rossz lépés és sakk-matt a vége,
de a bástyával még léphetsz egyet
vedd kezedbe a sorsod ember
A szeretet örökké bennünk él
ha elrejted, akkor nem zenél
ez vízió lett a javából,
de lépj ki az álomcsapdából
Messze már a tegnapod
jobb, ha fejben is elhagyod
mert ez illúzió lett a javából,
de lépj ki az álomcsapdából
kapcsolódó videók
