Mikor a tengermoraj, dalol és olyan tiszta kék
mikor a fennsíkra felérsz összefolyik a víz s az Ég
annyi kincset hordott a hátán, a szemérmes büszke Föld
hogy a féltékeny kopár Holdnak csak a fele tündökölt
mikor a Notre Dame harangja kiséri a harmonikaszót
és a Champs-Élysées-n korán kinyit a kedvenc kávézód
De a Szajna parton is keresed ,az otthagyott vén Dunát
mikor hirtelen tavaszra fordul s szinte érzed az illatát
Hogyha elhagyod otthonod
ahová születtél
egy tenyérnyi anyaföldet
az útra elvigyél
Hogyha elhagyod otthonod
ahol minden összeér
képe egy életen át,
végig elkisér
Mikor London dobog, morog,rabul ejt a színes Világ
az utcán gitárok szólnak ,s a távolban skótdudák
de mégis valami hiányzik talán a jó öreg Nagykörút
vagy a zöldellő Margitszigeten a régi artézi kút