Cipőfűző helyett
nőket kéne fűzni.
Esténként az ágyban
nevüket betűzni
csendben és titokban,
csak a párnám hallja.
Megszürkül a bánat,
emlék marad rajta.
Én is kergetőznék,
engednék a vágynak,
Elrepítenének
láthatatlan szárnyak.
refr:
Írd meg a történet
végét, hogy szép legyen!
Fáradt a közönség,
sírni már képtelen.
Elgyengülve fekszem
nem létező ágyban.
Itt hever az élet,
átöleltem lágyan.
És most hogyan tovább?
Ötletem sincs - mondja.
Minden nő megőrül
huszonnyolc naponta.
Lehet, hogy már bennem
elpusztult a minden.
Érzelmeddel játszok
akkor is, ha nincsen.