Ne ébressz fel, ez csak álom!
Önmagamat már nem találom.
Sápadt holdfény marja szemem,
éjszaka csendje megköti kezem.
Ennyi volt, minden álmom
szertefoszlott, de nem bánom.
Én újraálmodnám a világot,
és más kezével szednék virágot.
refr:
Szobám falára rajzolok,
álomképeket alkotok.
Szédítö valótlanság,
álmaimban önmagam vagyok.
Képzeletben föld felett
repültem.
Nem látta senki, egyedül
voltam.
Hajnalban úgy érbredtem az
ágyban,
hogy a földre a fényt én
szórtam.
Megálltam, és vártam egy
percet.
Élveztem a hajnali
csendet.
Így ért véget az álom,
és az öntudatlanságom.