Tágra nyílik két szemem.
Felsóhajtok csendesen.
Ismét hív a végtelen.
Feléd nyújtom két kezem.
Föld alatti sötétben
önmagam keresgélem.
Minden ajtó nyitva áll.
Lelkem egy szabad madár.
refr:
Megtépett szárnyaimmal
repülnék szemben a széllel.
Megpihennék a háztetökön.
Kabátja alá rejt az éjjel.
Testem lakja szüntelen
néhány halvány érzelem.
És az álom elkerül.
Tudom, nem véletlenül.
Halvány fényü csillagok
hozzák majd a holnapot.
Papírját feltépi a szél,
hajnalban minden véget ér.