Kinézek az ablakon és elmosódik a táj
utazom csendben a vonaton, a társam csak a magány
Magány, mellyel eddig éltem a nyomor vágányán
Búcsúzom a fájdalomtól utolsó szó jogán
Kimondtam a bánatom, de nincsen változás,
Egy helyben lebegek a vonatom ablakán
Nincsen semmi célom, nincs végállomás,
eljött az ítélet, a szörnyű látomás!
Gyerünk húzd meg a piros kart feletted!
A vészfék mindent megállít
Segíts rajtam, hogy megálljak hamar?
most már semmi sem számít!
Száguldok a zajban és elvakít a fény
Porral telt a levegő, kevés az oxigén
Felgyorsít a mozdony, lezár a sorompó,
az első halálvonat már egyben az utolsó!
Gyerünk húzd meg a piros kart feletted!
A vészfék mindent megállít
Segíts rajtam, hogy megálljak hamar,
most már semmi sem számít!
Gyerünk húzd meg! Gyerünk húzd meg!
A vészfék mindent megállít!
Segíts rajtam! Segíts rajtam!
Most már semmi sem számít!
Gyerünk húzd meg...!