Kopott az asztal a Szakadék Bárban,
Ráncokba gyűrve nyírkos közöny.
Rekedtre vedelt arc a torkán,
köszörül egyet s elköszön.
Minek is szólnál, veszett az este.
Minden mondat félig lerágva
Vagy egészen. Jobb ezen a részen
részegen ülni a félhomályba'.
Ilyenkor eltűnik félig a bánat
és megbújik helyén egy pillanat
abból a részből, mit régen szerettél,
bár hajnalig még sosem maradt.
Már csak félig ülve vagy oldalra dőlve
dúdolsz egy ismeretlen dallamot.
Füledre csend száll s megnyugszik minden,
mit az éjjel(élet) belőled még meghagyott.