Csukott szemmel, vak sötétben, egy hegyről álmodom,
Tetején egyedül állok fenn a színpadon.
Alattam tömeg énekel és élvezi életét,
Míg mellettem szél süvít és üres minden rét.
Összezúzott utakon, túl sok éven át,
Pár villámtól láttam néha az éj dalát.
Néha mint az idő minden változik,
Keserű méz, édes méreg marja torkunkat szét.
Nem törődve azzal lesz-e holnapunk,
Hová remegő kézzel valami végén útnak indulhatunk.
Összezúzott utakon, túl sok éven át,
Pár villámtól láttam néha az éj dalát.
Reff:
Hol ő mosolyog én rám,
Arca képzelet,
Hangja mint a tenger,
S azt kiáltja: Ég veled!
Sejtelmes szöveg a dal végén:
S íme megjöttem, a fény előtt a sötétség után,
Harc nélkül nincs győzelem,
Csak egy vár… (a halál)