Voltunk fenn és lent,
Egy álmon innen és kívül,
Hol a szabadságunk hídja,
Nagyon lassan épül.
Beton csizmában álltunk,
És néztük a kék eget
És vártuk a reménysugárt,
Mely egyszer csodát teremt.
Reffrén:
Egyszer majd mi leszünk a sztárok
Állnak majd a színpad előtt,
Letépik az összes ruhát,
Majd üvöltenek a kapuk előtt.
Valahol a hangunk,
Némán szól tovább
De valami a messzeségben,
Várhat még miránk
Hogy angyal lesz vagy ördög,
Azt csak az Isten tudja,
Felettünk az ég üvölti,
Alattunk a föld suttogja: